2. Találkozás
harkotsu 2012.01.11. 18:34
2. Találkozás
Napra-nap unalmasan telt a kastélyban, ahol Shayara lakott. Ez a nap viszont más volt, mint az eddigiek. A királynő most még a szokottnál is hiperaktívabb volt. Alig bírt nyugton maradni, mikor a papírmunkát végezte. Hatalmas "irodájában" volt minden, ami csak kellhetett egy ilyesféle munka végzésére. Az íróasztal, ami előtt ült telis-teli volt íróeszközökkel és papírhasábokkal. Egy kupac papír stóc várakozott aláírásra az asztalon, míg az asztal mellett két jól megrakott kupac volt látható. A lány hatalmasat sóhajtott.
- Ez a sok papírmunka! Az ember azt gondolná, tök egyszerű uralkodni meg parancsokat osztani! De ezt sose veszi bele.
Pont az íróasztal előtt egy hatalmas ablak helyezkedett el. Kedve lett volna felállni és kinézni rajta, le egyenesen a sürgölődő népére. Ekkor egy hatalmas erőmozgát érzett maga körül. Nem tudta volna körülírni. Egyszerűen belé csapott, akárcsak a villám. Letette a tollat a kezéből és elindult az ablak felé. Kinézett rajta és látta, amint a népe a térre gyűlik és felfele bámul. Felnézett hát ő is - amit nem kellett volna tennie - és megborzongott a látványtól. Hatalmas feketés vörös keselyűk repültek át a tér felett. A keselyűk a baj hozói, és amerre repülnek csak a baj és a dögvész van. Ekkor megint megérezte azt az erőt, de csak egy pillanatra. Fejét a pulzálás irányába fordította és elindult kifelé a kastélyból. Alig vette észre és máris abban az erdőben találta magát, ahol annak idején - sőt még most is - rengeteget edzett. Futott az erdőben, mígnem egy dúsfüvű tisztáson találta magát. Azon a tisztáson, ahol oly sokat edzett és küzdött. Azon a tisztáson, ahol egykor a kastélyának ikervára állt. A pulzálás abbamaradt. Már későn, a lány már tudta, érezte és megtalálta a félig lerombolt falat és a hatalmas követ, mely a falnak támaszkodva egy hatalmas bunkert alkotott. A menedéket sűrűn benőtte a lián és a fű. Belűről hangos szuszogás hallatszott. Shayara érdeklődve kezdte tépkedni a liánokat és a füvet, hogy megtisztítsa a bejáratot. Nagy levegőt vett, majd belépett a menedékbe. Szíve a nyakában dobogott. Félelem és kíváncsiság egyszerre lett úrrá rajta. A szuszogás egyre erősödött és végül fájdalmas hörgésben tört ki. Az Úrnő egyre közelebb lépdelt a különös élőlényhez. Most már egészen kirajzolódott az alakja. Egy farkas volt, egy különös zöld színű farkas. Háttal feküdt neki, ezért nem látta tökéletesen, de azt látta, hogy a farkas fogoly. Egy hatalmas aranyszínű lánc csörgött a nyakában, amint megfordult és lassan, remegőn talpra állt. Nagyokat köhögött és a száját nyalogatta. Megrázta magát, ide-oda lóbálva és csörgetve a hatalmas láncot. A lány nem mozdult, a lába földbe gyökeredzett a meglepetéstől. Soha nem hitte volna, hogy itt él valaki. A farkas feléje mozdult és hörgött. Nem morgás volt ez, hanem inkább amolyan torokhang, amely akkor tör, elő belőlünk mikor beszélni akarunk, de semmi hang nem jön, csak ez. Ez a hátborzongató hörgés. A zöld farkas lehajtotta a fejét és megrázta és mintha szitkozódott is volna, de ez elkerülte Shayara figyelmét. Újra megpróbálta megnyalta szája szélét és lépett még egyet a lány felé. Aki ugyanezt megtette, csak ő hátra lépve. A farkas köhögött és a fejét rázta. Még egy lépést tett a lány felé, aki megint hátra lépet. A zöld farkas leült és a földet kezdte el bámulni. Majd hirtelen felkapta a fejét és mintha elvigyorodott volna. A mancsával elkezdett furcsa jeleket rajzolni a porba. Shayara rettentően kíváncsi lett rá, ezért közelebb lépdelt a farkashoz és tanulmányozta az írást.
- Nem értem. - mondta és visszalépett az eddigi helyére.
A zöld lény nagyot sóhajtott és felállt. Megint elkezdett hörögni és ezúttal sikerült is valami krákogó hangon megszólania.
- Ki vagy te... te lány, aki felzavart hosszú álmomból?- Kérdezte két köhintés közben.
- Hogy én ki vagyok?- kérdezett vissza méltatlankodva Shayara. – Ezt én is kérdezhetném tőled!
- Igaz, de én kérdeztem előbb!- hörögte ki keservesen a szavakat a farkas.
- Az én nevem Shayara. Most viszont te felelj az én kérdésemre!
A farkas halkan kuncogott.
- Harkotsu a nevem.
- Hát örvendek, Harkotsu!
- Én kevésbé... - jelentette ki a farkas közömbösen.
- Nincs...
Hatalmas robbanás szakította félbe a királynő mondatát. Mindketten a robbanás felé emelték fejüket.
- A...Nem lehet!- kiáltotta el magát Shayara.
- Hát sajnálom, hogy ilyen hamar el kell menned - húzta gúnyos mosolyra száját a farkas és lehajtotta fejét a lány előtt.
Az uralkodó hátat fordított és elment. A farkas a kijáratig követte tekintetével, ezután visszahúzódott a sötétbe.
|