A végén nem marad más, csak a csönd és Te én Én ott ülünk majd egymás vállát szorongatva, várva a napot és emlékezve a sok jóra, ami történt velünk. Reménykedő szemekkel tekintünk majd a jövő ködös útjaira.

Élj mindennap úgy, mintha pillangó lennél. Nem kell mindenkit lenyűgözni, nem kell mindent túlszárnyalni.

Hosszú hallgatás után végre meg merem kérdezni:
Hova tartasz?
De ez örök költői kérdés marad, nem várok rá választ, nem várok közhelyeket. De bárhova is tartson is utad, kívánom, hogy légy boldog. Ne anyagban keresd a boldogságod, sokkal inkább a tettekben, lélekben, belül, magadban. Kívánom, hogy érezd az életet!
Szagold, tapintsd, lásd. Soha ne tervezz sokat előre, csak csalódás a vége. Éjl a mában és ha ezerszer is arcul is csap, te kelj fel és szárnyalj, kacagj a fellegek közt. légy igazán boldog!